Rövid távú koraholocén (8200 év) klímafluktuációk vegetációra gyakorolt hatása a Déli-Kárpátok Retyezát-hegységében

Pál Ilona¹ – Magyari Enikő¹ – Finsinger Walter² – Braun Mihály³ – Pálfy József¹ – Molnár Mihály⁴ –Buczkó Krisztina⁵

Absztrakt

A holocén korai szakasza (11 600–7000 évek között) instabil, éghajlati változásokban gazdag időszak. A rövid lehűlési események közül különös jelentőséggel bír a 8200 évvel ezelőtt bekövetkezett rövid ideig tartó lehűlés, mely az egyetlen, ami a grönlandi jégfúrások oxigénizotóp-arány görbéjében (δ¹⁸O) is markáns csökkenésként jelentkezik. Európa számos területéről származnak újabb kutatási eredmények, melyek a klímaoszcillációval összefüggésben jelentős változásokat ismertetnek pollen produkcióbeli és erdőhatár változások tekintetében az Alpok, valamint a Keleti-Kárpátok egyes területeiről. Kutatásunk célja a Déli-Kárpátok Retyezát-hegységének északi lejtőjén 1740 m tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő Brazi-tó (Tǎul dintre Brazi) holocén üledékszakaszának paleoökológiai vizsgálata volt, melyben a 8200 évvel ezelőtt bekövetkezett klímaoszcilláció vegetációra gyakorolt hatásainak kimutatására koncentráltunk. Eredményeink arra utalnak, hogy a Retyezát északi lejtőjén 8300 és 8000 évek közt jelentősebb vegetáció összetételbeli változások az alacsonyabb tengerszint feletti magasságokban következtek be. Az itt elhelyezkedő lombhullató erdőzónában fokozódott az erdőtüzek gyakorisága, melyet alátámasztanak a növekvő mikropernye akkumulációs ráta értékek. Ugyanakkor a mindvégig alacsony makropernye értékekből arra következtettünk, hogy a szubalpin zónában, azaz a tó körül, nem jelentkeztek lokális erdőtüzek. Az erdőtüzek periodikus visszatérése alacsonyabb magasságokban elősegítette az erdők felnyílását, a keletkezett lékekben megjelent a gyertyán (Carpinus betulus). Az esemény ideje alatt detektáltuk a mogyoró (Corylus avellana) maximális százalékos előfordulását, mely egy mogyoróelegyes-lucos zóna kialakulását sejteti a tó körüli lucfenyves és az alacsonyabban elhelyezkedő kevert tölgyes lombhullató erdőzóna között. A tó üledékén végzett multi-proxi vizsgálatok eredményeivel
összevetve adatainkat elmondhatjuk, hogy a klímaoszcilláció idején a Retyezátban tél végén és tavasszal nőtt a hozzáférhető vízmennyiség, míg nyáron magasabb nyári hőmérséklet és tartós csapadékhiány érvényesülhetett. Összességében a klímaoszcilláció idején erőteljes szezonalitásbeli eltolódás jellemezte a területet a kontinentalitás mértékének fokozódásával. Kutatásunk fontosnak tekinthető a holocénre jellemző klímaingadozások mechanizmusának pontosabb megértésében, hiszen a klímaoszcillációk a klimax erdőtársulások bolygatását eredményezik, ezzel elősegítve esetlegesen új fafajok megtelepedését. A változások detektálásából következtetéseket is levonhatunk a napjainkban is zajló klímaváltozás tekintetében.