Tektonikai jelenségek a Mecsekalja-öv pannóniai rétegeiben: Pécs, Ifjúság útja és környéke

Sebe Krisztina¹ – Konrád Gyula² - Horváth Judit³

Absztrakt

A Mecsek déli határán húzódó Mecsekalja-öv a Dél-Dunántúl egyik legfontosabb töréses öve, jelentőségét a késő-miocénben és azután is zajló mozgások is meghatározzák. A Kárpát-medence nagy részéhez hasonlóan a pannóniai és kvarter üledékek közti jelentős hiátus, valamint a laza üledékekben a vetőkarcok hiánya miatt a különböző mozgási fázisok időpontjának és kinematikájának meghatározása itt is nehézségekbe ütközik. Ezek behatárolásához segítséget adhat a pannon-tavi litorális képződmények eredetileg közvetlen közelről származó törmelékanyagának vizsgálata. A Mecsekalja-öv legjobban feltárt szakaszán, a pécsi Ifjúság útja környékén a pannóniai durvatörmelékes képződményeket vizsgáltuk tektonikai és szedimentológiai szempontból. A közelmúltban létesült ideiglenes feltárások dokumentálása mellett fő célunk a tektonikai elemek mérése, a kavicsanyag kőzettani leírása makroszkópos megfigyelések és vékonycsiszolatok segítségével, valamint a forráskőzetek azonosítása volt. Az eredményeket fúrási adatokkal összevetve rekonstruáltuk az ősföldrajzi képet, a tópart kőzetanyagának tér- és időbeli változását, ezzel az egyes kőzettestek mozgását. A Congeria rhomboidea molluszka-biozónába tartozó ősmaradványok alapján a vizsgált üledékek a késő-miocén viszonylag fiatal szakaszáról, a 8-6 millió év közötti időszak egy részéről tanúskodnak. Az oligomikt, alig koptatott törmelék és az üledékszerkezetek tanúsága szerint a Pannon-tó hullámverése itt meredek, sziklás partot ostromolt, ahova betorkolló folyók nem szállítottak számottevő hordalékot. A homokba települő, koptatatlan törmeléket tartalmazó kavicsrétegeket legvalószínűbben szinszediment vetőmozgás üledékeiként értelmezhetjük és a feltolódások aktivitásához köthetjük. A kavicsrétegek változatos törmelékanyaga arra utal, hogy az üledékképződés ideje alatt már egymás mellett helyezkedett el a Mecsekalja-övben ma látható, igen eltérő kőzettípusok nagy része. A vetőzóna egyes elemei a homokos rétegsor lerakódása előtt, alatt és után is mozogtak: az alaphegységi kőzetblokkok helyzete kis mértékben változott egymáshoz és a pannon-tavi üledékekhez képest is. Az elmozdulások túlnyomórészt eltolódásos és feltolódásos jellegűek voltak. A miocén óta a hegység emelkedése az előtérhez képest a Mecsekalja-öv mentén néhány 10 - néhány 100 m közé tehető.